IRODALOMTERÁPIA
Gondolatok az irodalomterápiáról:
Az irodalmi szövegek sokszor hétköznapi, emberi problémákat fogalmaznak meg művészi kifejezésformában. Az irodalomterápiás foglalkozásokon mindig egy előre kiválasztott irodalmi szöveghez kapcsolódik a beszélgetés, melyet maga a mű ösztönöz.
Az irodalomterápiás alkalmakon nem irodalmi elemzések állnak a beszélgetések középpontjában, hanem mindig az, hogy a résztvevők hogyan viszonyulnak, kapcsolódnak az adott műhöz. A foglalkozások célja és értéke a személyes élmények megosztása. Magukban olvasva az emberek általában kevésbé tudatosítják önmaguk számára, hogy miként rezonálnak saját életükkel, önmagukkal az olvasott szövegre. Az adott műhöz fűződő beszélgetés ösztönzi a résztvevőket arra, hogy keressék a kapcsolódást önmaguk és a mű között és ezen a szálon elindulva könnyebben megfogalmazhatóvá válnak az őket foglalkoztató gondolatok, érzések. A műhöz kapcsolódó személyes megosztások segítséget jelenthetnek a résztvevők számára önmaguk jobb megismeréséhez, új megközelítéseket, szempontokat nyújthatnak élethelyzetek, más emberek megítéléséhez.
Az irodalmi szövegek csökkenthetik az esetleges személyes elszigeteltség érzését is, hiszen az olvasók magukra ismerhetnek a mű szereplőiben, valamint a beszélgető csoportban kialakulhat a közösségi érzés élménye is. Az a tudat, hogy mások is szembenéztek azzal a problémával, amivel az egyén, segítséget nyújthat azáltal is, hogy nincs egyedül, vagy akár megismerhet különböző megoldási módokat a problémára.
Összességében az irodalomterápiás foglalkozások során az irodalmi mű elsődleges szerepe, hogy segítse az egyént önmaga megértésében és érzései kimondásában. Maguk a foglalkozások pedig lehetővé teszik, hogy a résztvevők megélhessék mindezt egy ítélkezés nélküli, biztonságot nyújtó, támogató közegben.
Az irodalomterápia, mint módszer
A biblioterápia általános személyiségfejlesztésre irányuló, a művészetterápiák közé tartozó interdiszciplináris terápiás módszer.
Célja nagyon változatos lehet. Általánosságban ezek a célok a mentális problémák gyógyítása, a személyiségfejlesztés, az önismeret, szociális képességek fejlesztése, a közösségépítés, rekreáció témakörein belül mozognak. Az alapelgondolás a biblioterápia működési elvéről az, hogy egy olvasmány segítséget nyújthat abban, hogy a résztvevő külső szemszögből láthassa a problémáit, példát vagy épp ellenpéldát ismerjen meg rá, következmények nélkül gondolhasson át megoldásokat.
A biblioterápiának három fontos alkalmazási területe közül az egyik a fejlesztő biblioterápia, mely leginkább az önismeret fejlesztésére szolgál, ezen kívül a normális fejlődést, az önmegvalósítást segíti. Az a cél, hogy általánosságban segítse az önképfejlesztést, a problémamegoldó vagy éppen kommunikációs, szociális készségeket.
A fejlesztő biblioterápia többféle szinten hathat a résztvevőkre. Egyrészt intellektuális szinten, azáltal, hogy arra ösztönzheti az egyént, hogy saját helyzetére is ránézzen és problémájára alternatív megoldásokat találjon. Kapcsolati, közösségi szinten növelheti a tudatosságot és a szociális érzékenységet, azáltal, hogy az egyén más helyzetébe tudja képzelni magát. A viselkedés szintjén elősegíti, hogy az egyén meg/felismerhessen különböző viselkedési mintákat és azáltal, hogy képzeletben kísérletezik azokkal, úgy nyerjen tapasztalatokat, hogy közben nem sérül meg. Emocionális szinten pedig az a lényege, hogy a valódi élmény kockázatától mentesül a résztvevő. (Bartos É., 1989)